Boldog leszek, akkor, ha befejeztem az iskolát, Ha lesz két-három diplomám, és várhatom a nagy csodát. Boldog leszek, akkor, ha felvettem a nagy hitelem, Mindegy, legyen bármi is, de a legújabbat megveszem. Majd akkor leszek boldog, ha rám talált a szerelem, Lesz autóm, szép nagy hazám, és legalább négy gyermekem. Hova rohan az idő? Miért van futásban? A nagy mánus megy előre, a kicsi meg utána. Boldog vagyok, mostantól, boldog leszek. Ami volt, s ami jön, azt megköszönöm, De azt, ami jár, azt elveszem! Boldog vagyok, mostantól, boldog leszek. Nincs kegyelem, aki bújt, aki nem, Az életem az édenem! Boldog leszek, ha leadok kilenc kilót, s még egy picit, A legszebb magyar szó mától, a kalóriadeficit. Majd akkor leszek boldog, mikor nyugdíjba megyek, Felnőttek a gyerekeim, és jön az unokasereg. Boldog vagyok, mostantól, boldog leszek. Ami volt, s ami jön, azt megköszönöm, De azt, ami jár, azt elveszem. Boldog vagyok, mostantól, boldog leszek. Nincs kegyelem, aki bújt, aki nem, Az életem az édenem. Boldog vagyok, mostantól, boldog leszek. Boldog vagyok, mostantól, boldog leszek. Ami volt, s ami jön, azt megköszönöm, De azt, ami jár, azt elveszem. Boldog vagyok mostantól, boldog leszek. Nincs kegyelem, aki bújt, aki nem, Az életem az édenem. Hova rohan az idő?