Tudom ez a rossz út amin járok,
De valahogy mindig ide húz a szívem,
Vagy csak amikor önmagamat elveszítem
Ide sodor az éj
Hogy lehetek ilyen rosszul, alig látok,
Csak magamat várom, hogy felsegítsen,
De valahogy errefele senki nincsen aki én volnék.
Sose vagyok ébren, de soha sem alszom,
Valaki rákérdezhetne mért
Mindig az vagyok akit akartok,
Mert nincsen semmi már bennem rég,
Sok néma perc ahogy összenyom,
Mikor nem felelsz csak csendben várok,
Ide orvos kell, mert csak elcsábít,
A sok üres utca, amin járok.
És ha valamikor kérdeznéd,
Én csak fuldoklom valahol egyedül,
Lehet hogy gyötörnek a téveszmék,
Ahol nincsen aki rám talál,
És akkor biztosan azt képzelnéd,
Hogy minden gondom most tovarepül,
Én akkor vagyok ott a legmélyén
Ahol a szív bezár.
Tudom ez a rossz út amin járok,
De valahogy mindig ide húz a szívem,
Vagy csak amikor önmagamat elveszítem
Ide sodor az éj
Hogy lehetek ilyen rosszul, alig látok,
Csak magamat várom, hogy felsegítsen,
De valahogy errefele senki nincsen aki én volnék.
Ki vagyok égve, soha sem alszom
Kívülről olyan mintha lángolnék
Mindig követ a bűn, nyomaimban lépked
Nem is meglepő ha utolér,
Ajkam remeg, hideg az éjjel,
Lassan elvakít amit látunk,
Göröngyös út nyomorba visz,
Hanem jobb most jobb lesz utánunk.
És ha valamikor kérdeznéd én csak próbálom megfejteni egyedül,
Hogy mitől nyerné értelmét a sok dolog ami még rám vár,
És ha véletlen azt éreznéd, hogy az elvárásod nem teljesül
Jobb lenne ha elengednéd a reményt amit fűztél hozzá.
Tudom ez a rossz út amin járok,
De valahogy mindig ide húz a szívem,
Vagy csak amikor önmagamat elveszítem
Ide sodor az éj
Hogy lehetek ilyen rosszul, alig látok,
Csak magamat várom, hogy felsegítsen,
De valahogy errefele senki nincsen aki én volnék.
Tudom ez a rossz út amin járok,
De valahogy mindig ide húz a szívem,
Vagy csak amikor önmagamat elveszítem
Ide sodor az éj
Hogy lehetek ilyen rosszul, alig látok,
Csak magamat várom, hogy felsegítsen,
De valahogy errefele senki nincsen aki én volnék.
