Az élet ma nem elég, aprócska segítség,

Széteshetek, de kell, ami összetart.

Az egem ha kiderül, szívem megmenekül.

És utol nem ér semmilyen zivatar.

Felemel a szél, átítat a fény

Szívem üvegén itt belát a világ.

Hideg idefenn és meleg idebenn

A szív, ha szabadul néha jó, néha kár.

Én a zenétől éledek, mindenre nevetek,

Sokkolva néz a bánat és idegen.

A hajam a gyökerem, az égből jön életem,

Napból vagyok, tűz-tiszta a szívem.

A szél, felemel a szél, átitat a fény

Szívem üvegén itt belát a világ.

Hideg idefenn és meleg idebenn

A szív, ha szabadul néha jó, néha kár.

Felemel a szél, magasra repít a szél és még, és még.

Hideg idefenn, de meleg idebenn,

A szív, ha szabadul néha jó, néha fáj.

Már nagyon csábít más, gazdag vidék

Lehorgonyozna már ó a láb, ó a láb.

Ezt te hiába rejtegeted, felhődbe szívemet,

Van még erőm, nincs, ami visszatart.

Már az eső, ha szemetel, nyomomra sosem lel.

Napfény hajón űzheti zivatar.

Felemel a szél, átitat a fény

Szívem üvegén itt belát a világ.

Hideg idefenn és meleg idebenn

A szív, ha szabadul néha jó, néha kár.

Felemel a szél, ó repít a szél és még, és még.

Hideg idefenn, és meleg idebenn,

A szív, ha szabadul néha jó, néha fáj.

Már nagyon csábít más, gazdag vidék

Lehorgonyozna már ó a láb, ó a láb.