Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Valaki jár a fák hegyén

Ki gyújtja s oltja csillagod

Csak az nem fél kit a remény

Már végképp magára hagyott

Én félek még reménykedem

Ez a megtartó irgalom

A gondviselő félelem

Kísért eddigi utamon

Valaki jár a fák hegyén

Vajon amikor zuhanok

Meggyújt-e akkor még az én

Tüzemnél egy új csillagot

Vagy engem is egyetlenegy

Sötétlő maggá összenyom

S nem villantja föl lelkemet

Egy megszülető csillagon

Valaki jár a fák hegyén

Mondják úr minden porszemen

Mondják hogy maga a remény

Mondják maga a félelem