Látom magam gyerekként,

Éppen a paneltömbök között a téren

Orresek, meghátrálok,

Már nem tudom, mit csinálok

De úgy szédülök, alig hallom,

Hogy ez katonadolog, hogy ez katonadolog

Mert, hogy ennél van az a sokkal rosszabb,

Hogy nem sírnak a harmadikosok

És ha tényleg minden szép

És tényleg minden jó

Miért pusztítom magam veled?

Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

Tudod én nem várok az anyámra,

Tudod én nem hasonlítok apámra

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

Úgy növök fel, hogy almafákon körtéket nem keresek

és minden orra esés után inkább cigit tekerek

az meg ott röhög rajtam a kezemben, hogy ilyenek az emberek,

Hogy minden szart inkább elszívnak, csak ne osszák meg veletek

Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

Tudod én nem várok az anyámra,

Tudod én nem hasonlítok apámra

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

NEM SZÉGYELLEM,

HOGY

Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem

Kibaszott furcsa, hogy én még élek

Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

Tudod én nem várok az anyámra,

Tudod én nem hasonlítok apámra

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz.