Hogy velem nem törődtél

épp, hogy elviseltél

én már nem bánom

Azt, hogy szeress engem

úgy is, ha kényelmetlen

én már nem várom

Csak annyit kérek

tőled, ha érted

Ne vágj ki minden fát

Legalább néha- néha

lazíts egy félórát

Hogy magad alatt vágod

egyszer majd belátod

én már nem nézem

Azt, hogy hallgass énrám

ott fenn a magas létrán

én már nem kérem

Csak annyit kérek

tőled, ha érted

Ne vágj ki minden fát

Legalább néha- néha

lazíts egy félórát

egy jó bő félórát

Csak annyit kérek

tőled, ha érted

Ne vágj ki minden fát

Legalább néha- néha

találd meg a tonikát

Azt, hogy nem értettél

és sosem segítettél

én már nem bánom

Azt, hogy gondolj arra

szükségünk van egymásra

én már nem várom

Figyeld meg, kérlek,

Ahogy a nagy szú

Tanítja kis szúját:

„Ide figyelj, kicsi szú,

Ne legyél már féleszú!”

Ne csak mindig percegj,

De élvezd ki a percet

S ne rágj ki minden fát!