Az elmém mélyére vagyok zárva

Innen nincs kiút, maradni muszáj

Ha benn vagyok, semmi nem vész kárba

Kinnt pedig befogva fül, szem, száj

Idebenn magam vagyok, de mégsem árva

Ami tőlem ered felém, az csak viszály

Taposok itt magamban benn a sárba'

Ami itt bánthat csak apály, s dagály

Ha véletlenül erre jártok

A homályban vajon mit találtok?

Shakespeare után szabadabban,

Ezt használom, hogy ha baj van

Baj baj viszály szakadatlan,

Süt a tűz és forr a katlan

Homály van, de mégis látok

A ködön túl megtaláltok

Egymagamban itt középen

Ülök palotám ködében

Palotám barlang, bolyongok benne

Kutatok, keresek kacatok között

Különös labirintus ez a rámzárt elme

Belsejébe érve lelek pár emlékrögöt

Nincs itt más, csak hideg tekintetek

Fura árnyak próbálnak elérni engem

Idebenn többé nem felejthetek

Hát muszáj lesz kifelé mennem

Ha véletlenül erre jártok

A homályban vajon mit találtok?

Shakespeare után szabadabban,

Ezt használom, hogy ha baj van

Baj baj viszály szakadatlan,

Süt a tűz és forr a katlan

Homály van, de mégis látok

A ködön túl megtaláltok

Egymagamban itt középen

Ülök palotám ködében

Shakespeare után szabadabban,

Ezt használom, hogy ha baj van

Baj baj viszály szakadatlan,

Süt a tűz és forr a katlan

Homály van, de mégis látok

A ködön túl megtaláltok

Egymagamban itt középen

Ülök palotám ködében

Shakespeare után szabadabban,

Ezt használom, hogy ha baj van

Baj baj viszály szakadatlan,

Süt a tűz és forr a katlan

Homály van, de mégis látok

A ködön túl megtaláltok

Egymagamban itt középen

Ülök palotám ködében