András nap után az idő,

Sűrűn tornyosul a felhő.

A nagy havak leszakadnak,

Hegyet-völgyet beborítnak.

Sírnak-rínak a bárányok,

Panaszkodnak a juhásznak.

Panaszkodnak a juhásznak,

Adjon szénát a báránynak.

Van is olyan csalfa gazda,

Ki azt mondja: Csapd a gazra!

Van még avar a bokorba',

Hadd rágja meg az ebadta.

Hallod-e, te csalfa gazda,

Jó vót a tej, túró nyárba?

Ki a juhát nem teleli,

A jövő nyáron nem is feji.

Hallottad-e hírét,

Borsod vármegyének,

Borsod vármegyének?

Hát annak a híres,

Miskolci börtönnek.

Hallottam, hallottam,

Szenyvedtem is benne,

Szenyvedtem is benne.

Verje meg az Isten,

Aki építtette.

Láttam az urakat,

Tizenketten vannak,

Tizenketten vannak.

Mind a tizenketten,

Rólam tanakodnak.

Szállj el, páva, szállj el,

Borsodon keresztül,

Borsodon keresztül.

Szállj el a rózsámhoz,

Maga van egyedül.

Csak ő van egyedül.