Tandori Dezső: Madárzsoké

Én 55 éves koromra

Egy félbölcs, öreg zsoké lettem,

Ki kentaurrá nem bomolva,

Saját akadálylova egyben.

S mert félbölcsőben rengedezve,

Félszer-fészerben mit akarnék:

Egy-egy versenyre benevezve

Foglalkoztatom Rozinantét.

Felkantározom rock színekkel.

Ráförmedek: „What's Up?\" Mi van, te?!

No, de hát neki ennyi sem kell,

Rég ismer engem Rozinante.

Skóciai Ayr városában,

Burns költő urunk honi táján

Szedi lábát, szedem a lábam

Szépen végigmegyünk a pályán.

Fönn a fák cikcakk koronái,

Hullt bikkmakkjaik lenn a fűben:

Minden oly valósan királyi,

Minden olyan valószerűtlen.

Körülnézünk - hol a mezőny, hé?

Hol vagytok, szélmalomhuszárok?

Rozinantém mindet legyőzné!

Se mezőny nincs, se bokor, árok.

Hajrá, az akadálytalanba!

Itt már a pálya sincs kimérve.

Fuss, Rozinante, rajta, rajta!

- Futunk, egy örök körbe érve.

Várnak ránk a lenyergelőben,

Főmedvém megpaskolja hátunk.

Szpéró is a tarkónkra röppen.

Ezért érdemes volt kiállnunk.

Aztán... ki tudja, mi van aztán.

Ez tán... amaz tán... nincs, ki tudja,

Skót Clyde Isten folyója partján

Harsan a békák kutykuruttya: